• Főoldal

    Főolda

    Accueil

    Ha egy álom meghiúsulna, és ezer darabra törne, soha ne félj felvenni egy darabkáját, hogy újra kezdhesd Ha hiszel álmaidban (...), azok hűségesen visszatérnek hozzád. Az álom madár, amely vágyódva repül abba a fészekbe, ahol meleg szeretetet talál..Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy az álmok mindig szebbek, mint az élet. Pedig nem, csak az álmokat könnyebb széppé tenni... Álmaimban olyan egyszerűnek tűnik elérni mindazt, amit szeretnék. Olyan gyorsan és könnyedén történnek a dolgok velem, hogy amikor felébredek, sajnálom, hogy mégsem történt meg. Így voltam ezzel mostanáig. Volt egy hosszú - nagyon hosszú - álmom. Nagyon sok, szép dolog történt velem ebben az álmomban. Mindennél erősebben éreztem, hogy az élet is lesz olyan szép. Megvolt hozzá a legfontosabb alkotóelem, ami stabilitást ad az egésznek, akár a kiváló minőségű szerkezet egy felhőkarcolónak. Azonban a félig kész "építmény" összedőlt. Nem az említett alkotóelem minősége okozta, hanem a hiánya. És nem pótolható mással, mert az egy másik álom lenne... Ezt itt elrejtem. Hogy elővehetem-e még, hogy folytassam ezt az építkezést, nem tudom. De a fent említett gondolat értelme megdőlni látszik. Most valóban, csak az álmok szépek. ...és én nem csak az álmokat akarom széppé tenni... Az álom olyan rejtelmesek. Mikor álmodol bármi lehetséges, csak a képzeleted szab határt. De sokszor a képzelet tévútra visz. Veszélybe sodor és kínoz. A leggyötrőbb pillanat mikor valóra is válik. És harcolsz ellene, hogy ne legyen, de nem tehetsz ellene semmit csak visz tovább az ár...De vannak álmok mik még a csillagoknál is szebbek, és vágyak hogy ezek beteljesedjenek. Az álmodat éld! Néha mikor a valóság szebb az álmaidnál, igen az a pillanat az, amikor el mondhatod, önmagad vagy és igazán boldog. Ezt a pillanatot semmi és senki nem képes tönkre tenni. Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd. Nem keresek partnert,bocsánat ha félreérthető a nickem...viszont bárkivel beszélgetek, bárkit meghallgatok. Nemi és sexuális hovatartozástól függetlenül. A farkmutogatók,hülyeséget kérdezők kerüljenek. Levélre is válaszolok. A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. Létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerűen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra. Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordítunk időt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szívünkben vannak akkor, amikor még esélyünk van rá. Én csak egy lány vagyok, semmi más. Csak egy ember vagyok a sok közül, de mégis másabb mint mások. Én sem vagyok tökéletes, és rájöttem hogy hiányzik valami. Sokszor gondolkozok, hogy ki is vagyok én valójában, és soha nem tudom jellemezni magam tökéletesen. Szeretek szeretni másokat.. gondolom ezzel nem vagyok egyedül, de néha fáj. Néha a jó érzések is nagyon fájnak. A hiányérzet egy nagyon szar érzés, és akkor a legrosszabb, amikor vágysz valamire, de nem kaphatod meg. Vagy amikor azt sem tudod mire van szükséged. Miért ilyen az élet?? Mindenki él egy életet, de a választ senki nem tudja. Olyan jó lenne néha nem érezni semmit. Semmi jót, és semmi rosszat. Hisz néha fáj még az is, amiről azt hiszed hogy jó. Néha fáj a szerelem, és fáj szeretni mást. A szívnek semmi köze az érzésekhez, hisz mindent az agy irányít, mégis olyan, mint ha a szív fájna a legjobban. Van, amikor egy könnycseppben van minden fájdalmad, és van amikor éjszakákat sírsz át egyedül. A legborzasztóbb, hogy a fájdalom nem enyhül. A múlt mindig visszatér, és egy embert soha az életbe nem tudsz elfelejteni, ha egyszer a szíved adtad neki. Van, amikor borzasztóan fáj szeretni valakit, mégsem hagyhatod magára, mert abba belehalnál. Amikor a szeretetről van szó, mindig görcsbe rándul a gyomrom. Ez a szó néha a sírba tudna kergetni. Mit ér ez ma már?? Mindenki mondja mindenkinek. Már szinte egy hétköznapi szó. Pedig az érzés, az nem hétköznapi. Van amikor azt kívánom bárcsak lennék megint gyerek, akinek semmi gondja nincs. Bárcsak megint tudnék úgy nevetni, mint régen. Ez már nem lehetséges. Mindenki életében elérkezik egy fordulópont, amikor rájön ennek az egésznek a titkára.. Amikor feltudja fogni a dolgok súlyát, és amikor megérzi, hogy kit szeret teljes szívéből. Egyet viszont tudok.. hiányzik.. A boldogsághoz vezető út legtöbbször rögös. Ha el akarjuk kerülni a fájdalmakat, amik ezen az úton várnak ránk, talán soha nem érünk célba. Nem akarhatjuk, hogy minden gyorsan és simán menjen, hiszen úgy elveszíti minden jelentőségét maga az érzés - az érzés, amit úgy fogalmazunk meg: boldogság... Kell a szép, kell a jó. Kell a felemelkedés és kell a szenvedés is. Ezeken keresztül látjuk meg azt a puha, meleg, bársonyosan simogató valamit, amit oly nagyon áhítunk... és nem baj, ha sokáig nem érünk oda. Ha már a közelében vagyunk, úgy is jó. Szép érzéseket ad nekünk... és mindig a kezünkben lesz a lehetőség, hogy elérjük... Vannak, akiknek hamar megadatik, hogy átéljék - ők igazán szerencsések, főleg, ha egy életen keresztül őrizhetik a kincset. És vannak, akik piszkosul hosszú és nehéz utat járnak be, mégsem tapasztalhatják meg ennek a csodának az igazi mivoltát. Ám nem szegényebbek ők sem, hiszen nekik sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy átéljenek valamit, ami már majdnem olyan. És van, aki talán már nem is a boldogságot vágyja, csak a lehetőségét annak, hogy talán egyszer ő is elérheti, átérezheti... és már ettől boldog... Pedig, talán épp ő érdemelné meg igazán...

     

     Nem lehet még itt a búcsúzás

    Csak te voltál nékem, senki más

    Elvitted álmomat, még látom arcodat

    Mindig kísért egy fájó gondolat.. Gondolsz-e majd rám?

     

     

    Főolda

     

     

    Szemedben könnyek, haragszol rám,

    Hogy el kell menjek nem az én hibám.

    Kiszáradt torkom és ég a szám,

    Utolsó csókunk, gondolj majd rám.

    Titokban sírhatsz egy kicsit még,

    Na jól van most már ennyi elég.  

    Főolda

     

     

    Főolda

    BANNEREM:

    Accueil

    Főolda

    Free Flower Cursors at www.totallyfreecursors.com